Megjelenik a budapesti Szabad Népben Pándi Pálnak a "Közös dolgainkról" című, az erdélyi magyarsággal foglalkozó cikke, amelyben a szerző az egyhónapos erdélyi körútjának tapasztalatait jegyzi le. (Pándi megismeri az 1955-ös bolyais "hangulatjelentés" anyagát is.) Bár nem hallgatja el az "eredményeket", szóvá tesz néhány sérelmet, problémát is, például: még a Magyar Autonóm Tartományban is előfordul, hogy a bíróságokon a tartomány lakosságának többségét adó magyarság nyelvét nem értő hivatalnokok vannak funkcióban; nehezen lehet hozzájutni a magyarországi folyóiratokhoz, könyvekhez, stb. Mivel a "kényes kérdéseket" sem hallgatja el (ezzel pedig közvetve bár, de bírálja a román pártvezetés magyarságpolitikáját). A bukaresti pártvezetés tiltakozik a magyar pártvezetésnél, mert a cikk hangnemét helytelennek tartják, ráadásul szerintük egyes kitételei beavatkozást jelentenek a román belügyekbe, sőt a kezdő mondatok a revizionizmust is jelzik egyben. (A lapszámot Romániában kivonják a forgalomból.) Keleti Ferenc nagykövet a Budapestre küldött jelentésében azt ajánlja a külügyminisztériumnak, illetve a pártvezetésnek hogy védjék meg a cikket a román kirohanásoktól.
1958. február 20.
Romániába érkezik a Kádár János-vezette magyar párt- és kormányküldöttség. (A látogatás eredeti tervek szerint még 1957 szeptemberére volt ütemezve, de közös megegyezéssel elhalasztották.) A küldöttség tagjai: Kádár János az MSzMP KB első titkára, államminiszter, Apró Antal a kormány első alelnöke, Kállai Gyula államminiszter, az MSzMP KB titkára, Némety Károly az MSzMP KB tagja, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Keleti Ferenc nagykövet. A delegáció Arad - Temesvár - Craiova - Piteşti érintésével 21-én Bukarestbe érkezik.
1958. október 26.
Diákgyűlést tartanak a Bolyai egyetem aulájában. A gyűlés elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, IMSZ-funkcionárius. A hallgatókat arról faggatják, hogy mi a véleményük 1956-ról. Amikor Bunta Péter tanársegéd megkérdezi Vastag Lajos harmadéves hallgatótól, hogy kire lőtt volna, ha október 23-án fegyver lett volna a kezében, Vastag kijelenti: főbe lőttem volna magamat. Válaszára tapsvihar és füttykoncert tör ki. Az elnökség tagjai ezek után kihallgatások során próbálja kideríteni, hogy kik fütyültek. Vastagot a Securitate emberei a kijáratnál letartóztatják.
1958. október 26.
A bukaresti Augusztus 23. Stadionban barátságos labdarúgómérkőzést játszik a magyar és román ifjúsági válogatott és a felnőtt A-válogatott. A számtalan szabálytalanság és durvaság ellenére az ifik mérkőzésén 4:1-re, a nagy csapatok mérkőzésen pedig 2:1-re kikapnak a románok. A mérkőzés alatt a román szurkolók több magyar szurkolót megvernek, vagy paradicsommal dobálják meg őket, a magyar játékosokat becsmérlik, szidalmazzák játékukat fújjolással és a játéktérre történő kő-, üvegdobálással igyekeztek megzavarni. Jellemző a légkörre, hogy Nicolae Ceauşescu, a Központi Vezetés tagja kirohan, és elhagyja a mérkőzés színhelyét, amikor a szovjet bíró az egyik román játékost leküldi a pályáról. A budapesti Népsport tudósítója a botrányos jelenetekről nem számol be, csupán annyit jegyez meg, hogy: "A fanatikus szurkolók egy része szinte arénává változtatta a pályát..." (A bukaresti magyar nagykövet, Keleti Ferenc úgy látja, hogy: "A mérkőzésen történt események világossá teszik a román vezető elvtársak és mindenki előtt, hogy a román lakosság körében igen sok tennivaló van még a sovinizmus maradványainak felszámolására.". Mivel az év folyamán Romániában járt budapesti Honvéd labdarúgóit, valamint a vízilabda csapatot is különféle inzultusok érik, ezért egy későbbi jelentésében annak a véleményének ad hangot, hogy a közeljövőben nem tanácsos újabb sporttalálkozót rendezni a két ország között.)
